A Vasas U13-as korosztálya Orosz Ferenc révén nem akármilyen edzővel büszkélkedhet. Az utánpótlásban ritkaságnak számít, hogy egy egykori NB 1-es gólkirály és magyar válogatott irányítása alatt dolgozzon egy gyerekcsapat. Az elmúlt hétvégén nem kevés szülői támogatással a fiatalok Észak-Ausztriában tölthettek közel egy hetet. A 4 napos micheldorfi edzőtábort követően egy rangos nemzetközi tornán is részt vehetett a

csapat, ahol többek között az Austria Wien, a Sturm Graz, a VfL Wolfsburg  és az FC Luzern is képviseltette magát. Az alábbi interjúnk a tornát követő napokban készült Orosz Ferenccel.

Feri, hogyan kötöttél ki az utánpótlásnál és mióta edzősködsz?

Már jó néhány éve annak, hogy többszöri achillessérülés után befejeztem a pályafutásomat. Szerencsére azért annyira még egyben vagyok, hogy a gyakorlatokat be tudom mutatni. Először kb. ľ évet az MTK U17-es csapatánál voltam, majd egy rövid kihagyást követően a Vasas U17-eseit vettem át. A szezont követően átadtam a csapatot, majd egy éves pihenő után ismét a Vasashoz kerültem, ahol azóta immár 2. éve a 94-es korosztályt edzem.

Milyen érzés egykori gólkirályként utánpótlásedzőnek lenni?

Sajnos az, hogy valamikor gólkirály voltam, ebben a magyar fociban nem olyan nagy dolog.

…na azért csak ne becsüld le, amit elértél! De folytasd…

A gyerekek közt nagyon jól érzem magam. 10-14 éves kor között rengeteg dolgot lehet megtanítani a srácoknak. Ezek közt a fiatalok közt pedig megtaláltam azt a korosztályt, ami igazán közel áll hozzám.

Mik voltak az ausztriai tapasztalataid ?

Számomra a legfontosabb dolog, amit kinn tapasztaltam, az osztrák emberek tisztelete és alázata a gyerekek, a gyerekfutball iránt. Egy fantasztikusan megszervezett és lebonyolított tornán vagyunk túl, mindenről csak felsőfokon beszélhetek. Döbbenetes, hogy egy néhány ezer lakosú kis falu ilyen szinvonalú tornát tud lebonyolítani. Néztem a műsorfüzetet, ahol felsorolják a támogatókat, igazán nagy multit alig találni közöttük, viszont a helyi boltos, diszkós, autókereskedő mind juttat valamit, szinte presztizskérdést csinálnak abból, hogy egy ilyen szintű sporteseményből ők se maradjanak ki. Arról már nem is beszélve, hogy Micheldorfban olyan sportlétesítményekkel találkoztam (3 nagyon jó minőségű füves pálya, öltözők sora, étterem, stb.) ami nálunk sok első osztályú csapatnál gondot okoz.

Szakmailag, hogyan értékeled a csapatod és hogyan látod az elllenfeleket?

A csapatom nem okozott meglepetést, nagyjából annyit tudtak nyújtani, amit vártam. Kisebb csapatokkal felvesszük a versenyt, de az első osztályú osztrák, svájci vagy német klubok előttünk járnak. Ezekben a csapatokban nem láttam túlsúlyos, lassú, vagy önbizalom nélküli gyerekeket. Mindegyik mutatni akart magából, vállalkozott, küzdött, adott esetben harcolt. Látszik, hogy ismerik a rendszert, amiben játszanak, és tudják a posztuknak megfelelő szabályokat. Mindez sok mindennek betudható, de talán a legnagyobb hátrányunk a létesítményhiány. Ha ezen a téren jobban állnánk, valószínűleg tőbb gyors, ügyes gyerekkel rendelkeznénk mi is.

Az egyes mutatókban úgy pl. mint technika-taktika, kondícó látsz-e különbségeket?

Minden szegmense fontos a futballnak, de talán a legdöntőbb a gyerekek feje. Mennyire tudatosak elszántak már most fiatal korukban. Ki tölti el az edzésidő minden pillanatát koncentrált munkával, ki az aki nem izgul, nem fél a téttől, ki nem húzza vissza a lábát, stb. lehet gyors, ügyes sokat futó, vagy erős a gyerek, ha nem akarja ezt a mérkőzés minden percében kimutatni futással, csellel, ütközéssel, harccal, akkor minden pozitív tulajdonsága rejtve marad, pusztán mert mentálisan gyenge. Engem nem az érdekel aki egy 5-0-ás meccsen 3-t rúg, hanem aki egy 0-5-ös meccsen az utolsó percben is még be akarja rúgni a szépítő gólunkat.

Mik voltak a legföbb hiányosságok, hogyan lehet szerinted ezeken javítani?

Legnagyobb gondunk az előbb említett mentális gyengeségünk. Ezt igen nehéz kezelni, nagyrészt genetikailag hozzák magukkal a gyerekek. Ráadásul a csapatom fizikálisan elég gyenge alacsony srácokból áll, így a küzdelem, a harc nem a legerősebb oldaluk. Igazából saját maguknak kell megtapasztalniuk, hogy ezen tulajdonságok hiányában nem sok sanszuk lesz a pályákon. Természetesen beszélgetésekkel, párharcokra kihegyezett edzésekkel lehet őket segíteni, de a legfontosabb, hogy ők egyénileg is változtatni akarjanak, és ez nem könnyű dolog. Másik komoly problémánk a viszonylagos lassúságunk. Értem ez alatt a futógyorsaság hiányát és a gondolkodásban való lassúságot is. A futógyorsaság képezhető, de aki lassúnak születik, sprinter már soselesz. A gondolkodás edzhető, javítható, képezhető, de feltétele a tökéletes technika és a jó taktikai ismeretek.

Feri, köszönjük az interjút. Jó munkát és sok sikert kívánunk!

Én is köszönöm!