Az elmúlt hétvégén a Vasas Pasarét 95-ös korosztálya Németország legnagyobb U12-es teremtornáján szerepelt Betzingenben. A nagy izgalommal várt rendezvény kiváló szervezés mellett, kellemes atmoszférában zajlott két napon keresztül. A tornán 25  csapat vett részt: 15 helyi kiscsapat a bajor és baden-würtembergi tartományból, valamint összesen 10

első-, és másodosztályú gárda Németországból és külföldről. A magyar társaság már két nappal a rendezvény előtt a helyszínre érkezett, így bőven jutott idő pihenésre, városnézésre sőt még egy rövid átmozgató edzésre is. A 10 fős keret a következő játékosokból állt: Gera Dániel, Ifinger Zsolt, Fetter Gergő, Kreisz Adám, Vida Kristopher, Primus Renátó, Lóránt András, Gáspár Bence, Szántó Gergő. Az első nap mérkőzésein az (5x5 fős csoportokból) az első két hely valamelyikének megszerzése volt a cél. Ezt az akadályt magabiztos sikerrel vette a csapat.

Eredmények:

Vasas Pasarét - TSV Betzingen 7-0

Vasas Pasarét - TSV Hirschau 5-0

Vasas Pasarét - VfL Pfullingen 4-1

FC Schalke 04 - Vasas Pasarét 2-1

A nap végén a csapat edzőjét, Síposné Lénárt Editet kérdeztük a látottakról:

Hogy tetszik a torna, mik az első benyomásaid?

Legelőször is azt kell elmondanom, hogy a torna beosztását nagyon jól szervezték. Minden csoportban volt legalább két erős gárda, így a helyi kiscsapatok is tudtak neves klubok ellen játszani. A két – nem sértésként mondom, de igazából már előre várható - továbbjutóból pedig holnapra olyan erős mezőny áll össze, hogy ott minden mérkőzés nagyon nehéz lesz.

Mondanál néhány szót a mai mérkőzésekről?

Az első három találkozó végülis könnyű volt, a Schalke elleni vereségért pedig igazán nem kell szégyenkeznünk, hiszen egy fizikálisan és technikailag is nagyon erős ellenféltől kaptunk ki szoros mérkőzésen.

Voltatok már korábban is ilyen vagy ehhez hasonlóan komoly színvonalú rendezvényen?

Eddig még nem. Ezek a gyerekek most először vesznek részt ilyen rangos tornán, igazából ezért sem tudtuk mi vár itt ránk. Így utólag elárulom, elég kellemetlen lett volna ha a helyi kiscsapatokhoz hasonlóan már az első komoly ellenféltől mi is mondjuk 6-0-ra kikapunk. Szerencsére azonban erről szó sem volt, s nagyon örülök, hogy a fiúk ilyen jól felvették a versenyt a Schalkéval. Azt viszont már most az első játéknap után elmondhatom, szakmailag nagyon megérte, hogy résztvehetünk ezen a tornán.

A másnapi csoportbeosztás a várakozásnak megfelelően nagy falatnak ígérkezett. A Vasas Pasarét mellé az FC Bayern München, a TSV 1860 München, a Slavia Praga és az FC Luzern csapatát sorsolták ki. Ezzel együtt a másik csoport sem lett volna könnyebb, hiszen itt a Schalke, a VfB Stuttgart, a Hertha BSC, a Rapid Wien és a Bayer Leverkusen korosztályos csapatai szerepeltek. A középdöntőcsoportban négy rendkívül nagy iramú, hajtós mérkőzést játszottak a fiúk. Sajnos az eredmények ekkor már balszerencsésen alakultak, így végül “csak” a 9. helyért léphetett pályára a csapat. Ellenfélként ekkor a VfB Stuttgart következett. Ezen a találkozón számos támadást dolgozott ki a piros-kék együttes, sőt sokáig 1-0-ra vezetett is, az utolsó percben azonban, ahogy sok kimaradt helyzet után általában lenni szokott, egy váratlan góllal mégis egyenlített az ellenfél. 9-méteresek következtek, ahol végül a németek bizonyultak magabiztosabbnak. A drámai büntetőpárbajt követően a lelátóról szóló vastaps búcsúztatta a két együttest.

Helyosztó a 9.helyért: VfB Stuttgart - Vasas Pasarét 1-1 (büntetőkkel 4-2)

Az első helyen az FC Bayern München csapata végzett, bár több jelenlévő szakember szerint még legalább másik 3-4 gárda is volt a 10 fős döntőben, amelyik hasonló játékerőt képviselt. A második nap végén Nagy Dániel másodedzőt kértük meg egy rövid szakmai összegzésre:

Dani, hogy láttad a csapatod és reaálisnak tartod-e az eredményt?

Nagyon szerettünk volna jobban szerepelni, de sajnos ez most nem sikerült. Több oka van ennek, amit azonban most nem részleteznék. Mindentől függetlenül úgy éreztem, hogy kis szerencsével odaérhettünk volna a 6-7. helyre. A csapatban több van, mint ami ezen a tornán kijött, jelenleg ennyire voltunk képesek. Jó erőfelmérő volt számunkra ez a rendezvény, látjuk azonban azt is, hogy van még hova fejlődnünk.

Köszönjük az értékelést.

Befejezésül egy szórakoztató történet a magyar csapat vendégszerepléséhez: A torna külön érdekessége volt, hogy minden külföldi vagy távolabbról érkező csapatot egy-egy helyi klub azonos korosztályú csapata (vendéglátó családja) vett pártfogásába. Ezeknek a vendéglátó csapatoknak különleges verseny volt kiírva azzal a feladattal, hogy „Ki bíztatja leghangosabban a rábizott vendégcsapatot?“ A díj egy  pizzameghívás volt a szervezők részéről (a gyerekeknek és szülőknek egyaránt), valamint 2 óra gratis bowlingozás az egyik reutlingeni Bowling-Centerben. Mondani sem kell, hogy ilyen motiváció mellett óriási hangorkán volt végig a csarnokban. A sok csapatnév között mégis a Budapest, Budapest kiáltás hallatszott a leghangosabban. Ennyi bevezető után pedig talán már minden olvasónk kitalálta, melyik vendéglátó csapat is lett az ominózus verseny győztese…