Ahogyan azt előre beharangoztuk, következő interjúnkban az FC Schalke 04 szakmai munkájába adunk bepillantást. Az alábbi beszélgetés Torsten Sengteller-el készült, aki a Schalke U12-es csapatának edzője. Mint kiderült, a klubnál igen magas követelményeknek kell a gyerekcsapatoknál dolgozó szakembereknek megfelelni. Az egyes korosztályok vezetőedzői legalább A-licenzes végzettséggel rendelkeznek,

de néha még a másodedzőknek is megvan ez a szakmai fokozata. Az U15-ös korosztályig minden edző mellékállásban van foglalkoztatva. Az U17-es és U19-es korosztályoknál pedig egykori Bundesliga játékosok dolgoznak főállásban, akik korábban maguk is a klub labdarúgói voltak. Az U12-es csapatot játék közben figyeltük meg, majd közvetlenül a korosztály mérkőzése után beszélgettünk a csapat edzőjével. Nem volt nehéz szakmai síkra terelni a beszélgetést, hiszen az aktuális meccs  kiváló témát szolgáltatott. A német szakember végig nyitott, közlékeny formában mesélt nemegyszer „műhelytitkoknak” minősülő érdekességeket is.

Kezdjük rögtön egy speciális kérdéssel: A csapatod épp lejátszott mérkőzésén egy vitatható gólt kaptatok 1-0-ás állásnál. Egy levágódó labdát a kapusod már csak a gólvonalon tudott elérni, nem igazán lehetett látni, bent volt-e a labda vagy sem. A játékvezető ennek ellenére határozottan a sípjába fújt és a kezdőpontra mutatt. Mindenképp feltűnt azonban, hogy a játékosaid - s te magad is - különösebb drámai felháborodás nélkül vettétek tudomásul ezt az egyébként vitatható ítéletet. Ennyire egyértelmű volt számodra a gól? 

Nem. A labda biztos, hogy nem volt bent.

...és mégis semmi vita?

A mérkőzés után az öltözőben megdícsértem a gyerekeket, hogy milyen korrektül vették tudomásul ezt a „gólt”. Reklamálás esetén talán még piros lapot is kapott volna valamelyik játékosom, az pedig minimum 1 meccsre szóló eltiltást jelent, ráadásul még emberhátrányba is kerülünk... (Ennél azonban a Schalke  sokkal jobban járt, mert bár az ellenfél azzal a „góllal” egyenlített, a végén mégis a kék-fehérek nyertek 2-1-re. Szerk.)

A győzelemhez gratulálok. A kérdés már csak az, lehet-e ezt a fegyelmet valahogyan edzeni?

Persze, hogy lehet. Én például néha megcsinálom az edzésen, hogy az egymás közti játékban szándékosan rossz ítéletet hozok. Egy példa: kékről kimegy a labda, mire én bedobást ítélek a kéknek. Ha valamelyik fehér játékos reklamál, akkor az egész csapat lenyom 10 fekvőtámaszt. Nyilván ez a 10 fekvő nem vak engedelmességre nevel. Elmagyarázom hozzá, hogy a bíró is hoz rossz döntéseket, a reklamálástól pedig nem fog megváltozni semmi.

Az ilyen apró provokációkon kívül, van külön pszichikai felkészítés is az egyes korosztályoknál?

A klubnak van egy pszichológusa, de ez teljesen új dolog. Őt a szezon elején szerződtették. Mi edzők, vele tudunk konzultálni a gyerekek mentális problémáiról. Mivel ez egy teljesen új munkakör még ki kell alakulnia a hatékony közös együttműködésnek.

Egy kapcsolódó téma a mentális felkészítéshez: Fair-Play. Feltűnően sportszerűen viselkedett a csapatod, holott rendkívül küzdelmes volt ez a mérkőzés. Szabálytalanság mégis alig volt észlelhető.

A tiszta párharcok megvívása kiemelt fontosságú eleme az edzéseinknek.

Hogyan edzitek a „sportszerűséget”, van valamiféle speciális módszeretek?

Végülis van. Amikor először kipróbáltuk a gyakorlatot az edzőkollégámmal kicsit furcsán néztek ugyan ránk, de most már több korosztálynál is alkalmazzák ugyanezt. A lényeg annyi, hogy az egymás közti játékban alkalmanként egy-egy teniszlabdát adunk a gyerekek kezébe. Így kizárólag helyezkedéssel és labdárairányuló tiszta párharcokkal tudnak csak szerelni. Nincs mezhúzás, lerántás. ...a teniszlabdát lehet szorongatni :)

Remek :) Honnan jött az ötlet?

Semmi különös, valamelyik nap az egyik edzőkollégánk lement teniszezni és egyszercsak beugrott neki ez a vicces ötlet. Másnap az edzésen már ki is próbáltuk.

Van-e valami fő irányvonal, módszer ami általánosságban minden edzést jellemez?

Igen van. Ez pedig az autonóm tanulás.

Röviden bemutatnád, hogyan alkalmazzátok ezt a didaktikai módszert a labdarúgásban?

A lényeg abból áll, hogy a gyakorlatok megoldását nem mondjuk meg a gyerekeknek, hanem hagyjuk, hogy ők maguk találják ki mi a megoldást. Például vegyünk egy egyszerű taktikai játékot a 3:0 ellenit.

...ezek szerint itt nincs ellenfél?

Nincs. Egy kijelölt négyzet alapú területen (kb. 15x15 m) minden oldalvonalra 1-1 kiskaput teszük le. 3 játékos van a pályán. Bepasszolunk egy labdát a négyzet közepébe ezt követően pedig minden játékos már csak egyszer érhet bele. A harmadik érintéskor, azaz a harmadik játékosnak, gólt kell lőnie. Nem is olyan egyszerű ez. Különböző kimutatások szerint ebben a korban 4-5 másodperc alatt gólnak kell születnie. Ha ez nem sikerül akkor lassú volt a támadás. Egy ilyen gyakorlatformában egyidejűleg alaptaktikai elemeket is iskolázunk anélkül, hogy a gyerekek észrevennék azt. Mindenre végülis maguk kell hogy rájöjjenek.

Nagyon ötletes. És mi a helyzet a technikával?

Egy ilyen kisjáték a technikát is fejleszti. Nyilván vannak izolált gyakorlatok is, ahol mondjuk a belsővel rúgást oktatjuk. Ezeket először elmagyarázzuk, utána pedig maguknál a gyakorlatoknál sokszor közbekérdezünk. Merre néz a lábfej? És a gyerek ilyenkor lereagálja, hogy mit is magyaráztunk, magyarán helyesen fogja tartja a lábfejét anélkül, hogy megmondanám, a megoldást. A gyakorlatok ilyen irányú konstruktív megoldása teljesen más hatékonysággal működik, mintha egyszerűen csak megmondanám mit, hogyan csináljon egy-egy gyerekjátékos.

Hol tanuljátok ezt a sok új szakmai fogást? Van valamiféle fórum vagy eszmecsere a többi edzőkollégával?

Részben igen. Van viszont évente egyszer edzőtovábbképzés, amin kötelező részt vennünk, az edzői licenc érvényességének meghosszabítása miatt, ezt a Német Labdarúgó Szövetség szervezi. Ezen felül a Schalkénál évente egyszer belső továbbképzés is van, ahova a klub vendégelőadókat hív meg különböző témában.

Hány edzésetek van egy héten?

Nekünk már négy edzés van hetente. 3-szor csapatedzés, egyszer pedig koordinációs foglalkozás. Azon mi (labdarúgó)edzők nem vagyunk ott. A gyerekek egy külön mozgáskoordinációsedzőhöz mennek ilyenkor.

Ez lenne akkor az egyéni képzés?

Nem, ez egy mozgáskoordinációt és technikát fejlesztő külön foglalkozás. Az egyéni képzést mi magunk oldjuk meg az edzésen belül. A kollégám vagy én félrehívunk 2-4 gyereket és kb. 10-15 percig valamilyen speciális technikai elemet vagy taktika játékot iskolázunk.

Milyen idős kortól van az említett speciális külön koordinációedzés?

Az idei évtől. U13-ban és U14-ben szintén van még ilyen edzés, az U15-ös korosztály azonban már nem jár ilyen foglalkozásra.

Egy teljesen más téma: Milyen játékrendszerben játszotok?

Mi 3-4-3-as játékrendszert játszunk. A 3 védő szinte mindig 1-1 elleni szituációba kerül az ellenfél csatárai ellen. Ez főként azért jó, mert így a védekezést sokkal intenzívebben gyakoroljuk mérkőzésszituációban.

A taktikai képzés és a játékrendszer ebben a korban mindig kényes kérdés. Idén félpályáról nagypályára kerültek a fiaid, hogy oldjátok meg az átállást.

A taktikai dolgokat nagyon leegyszerűsítjük. A gyerekkel nem gyakoroltatunk soha olyan feladatokat, ahol a futás irányát beléjük sulykoljuk. Egy tehetséges játékos maga is rájön játéktapasztalattal az alapmozágsokra (pl. mögékerülés vagy területleszűkítés.) A különböző taktikai elemek statikus gyakorlatokkal való iskolázásának igazából csak az U15-ös korosztálytól van jelentősége és egyáltalán értelme.

Torsten, köszönjük a beszélgetést. A csapatoddal pedig további sok sikert és jó munkát kívánunk!