A hír igaz! Európa egyik legnagyobb szabású labdarúgó utánpótlástornáján az Easter Open Cup 2007 elnevezésű hollandiai rendezvényen egy magyar csapat, a Balassagyarmat 98-as korosztálya állhatott a dobogó legfelső fokára! Ez az eredmény ismételten bizonyította, hogy az utánpótlás területén óriási kihasználatlan potenciál van ma Magyarországon!

Az első nap eredményei:

Csoportmérkőzések:

Balassagyarmat - TSV Eller (német) 2-1

Balassagyarmat - Ter Leede (holland) 2-1

Balassagyarmat - JS Mill (holland) 6-0

A torna második napján a Hollandiában légióskodó Fehér Csaba is ellátogatott a helyszínre. Jelenléte és biztató szavai igazi sportemberi gesztus volt a gyerekek felé, s hogy nemcsak „szurkolni” jött, azt bizonyította az is, hogy egy ereklyének is beillő, játékosok és edzők által aláírt PSV Eindhoven mezt ajándékozott a csapatnak. Ilyen előzmények után persze nem csoda, ha a fiúkat alig tudták féken tartani az ellenfelek...   

A második nap eredményei:

A legjobb nyolc között:

Balassagyarmat-SV Venray (holland) 2-0

Balassagyarmat-Oranje Vit (holland) 0-0

A döntőbejutásért:

Balassagyarmat-ADO Den Haag (holland) 1-0

A döntőben:

Balassagyarmat-Notthingam Forrest (angol) 2-0

A tornát a legkisebbektől a legnagyobb korosztályig – azaz U9-től U19-ig - minden évfolyamban megrendezték. Az U9-es mezőnyben 24 csapatnak volt hely. A rendezvényen egyetlen magyar résztvevőként, az összesen 454 csapat közül a balassagyarmati gárda nemcsak Nógrád-megyét hanem gyakorlatilag egész Magyarországot képviselte. A tornagyőztes csapat névsora a következő: Kalmár Dávid, Szabó Balázs, István Levente, Takács Kolos, Hegedűs Ádám, Kovács Kristóf, Erdélyi Kristóf, Szita Bence, Molnár Markó, Nagy Patrik, Szalánszki Gergő, Klinger Olivér, Nemes Mátyás.

A rendezvényt követően a csapat edzőjével Szalánszki Róberttel beszélgettünk:

Robi, gratulálunk a sikerhez, óriási eredmény volt, még nagyobb dolog azonban, ami a háttérben történt. Hogyan sikerült szponzorálnotok ezt a hosszú utat?

Elsősorban a szülők összefogása kellett ahhoz, hogy a részt tudjunk venni a kupán. A szülők közül hárman még ősszel felvetették, mi lenne ha egy jótékonysági bált szerveznének erre a célra. Az elhatározást tett követte és február 3-án 250 vendéggel meg is valósult ez a rendezvény. Jóval többen jöttek volna el, de helyhiány miatt maximálni kellett a létszámot. Akik lemaradtak, végül azok sem álltak el azonban attól, hogy segítsenek bennünket, így ők támogatói jegyek vásárlásával szponzorálták a csapatot. Tulajdonképpen az egész város és a környékbeli községek összefogása kellett ahhoz, hogy el tudjunk utazni. Nagy segítség volt még az is, hogy két ismert első osztályú klub, személyes megkeresésemre ajándékba adott nekünk egy-egy az első csapat játékosai által aláírt mezt, melyet a bálon el tudtunk árverezni. Az innen befolyt összeget szintén az utazásra és szállásra tudtuk költeni. A két említett klub részéről köszönet illeti Urbányi Istvánt az Újpest FC vezetőedzőjét, valamint Lipcsei Pétert a Ferencváros csapatkapitányát és Korolovszky Györgyöt a Ferencváros korosztályos edzőjét, akik a mezeket nekünk ajándékozták.

Véleményed szerint hol tart a csapatod illetve hol tart a magyar mezőny ebben az évfolyamban nemzetközi összehasonlításban?

A tornán sok csapatot sikerült megnéznem a saját korosztályunkban. Úgy gondolom, hogy nincs szégyenkezni valónk. Az átlag magyar mezőnyt tekintve azonban még sok a tanulnivaló, a mondás persze ránk is igaz: „A jó pap is holtig tanul”. A srácaink nagyszerűen teljesítettek, volt ugyan egy kezdő sorunk, de a cserejátékosaink is szívüket-lelküket kitették a csapat sikeréért. A külföldi csapatoknál feltűnt, hogy néhány együttesben több kissrác is a „nagyokat” meghazudtoló színészi teljesítményt nyújtott, ez a jelenség magyar tornákon szerencsére ritkán fordul elő. A nyolcas döntőben igazi kemény mérkőzéseket játszottunk. Itt már nehéz volt „gyenge” csapatot találni...

Milyen tanáccsal küldted pályára fiaidat a Notthingam Forrest elleni  döntöben?

A tanácsom csak annyi volt a fiúknak – nem elhanyagolva az egyéni feladatok megszabását - hogy ha már idáig eljutottunk, akkor ne hagyjuk itt ezt a szép kupát. A döntő egyébként annyiban változott a többi mérkőzéshez képest, hogy 1-2-1-2 felállásban játszottunk, mely a játék képét is nagyban meghatározta. Alig kezdődött el a meccs, a baloldalról felfutó védőnk máris gólt rúgott. A mérkőzés vége előtt 3 perccel pedig egy szögletrúgás utáni csukafejessel szereztük meg második találatunkat. A Nottingham Forest ellen a gyerekek egyébként is 120%-on pörögtek, nagyon akarták a győzelmet és végül meg is érdemelték azt.

Robi, köszönjük a beszélgetést. Nagy siker és nagy öröm volt a szereplésetek! Gratulálunk és további jó munkát kívánunk a srácokkal.