Honlapunkon egy eddig kevésbé reflektorfényben lévő fiatal labdarúgót – ifj. Nagy Dánielt – szeretnénk bemutatni, aki Újpestről került ki Németországba s immár fél éve a Hamburg U17-es ifjúsági csapatát erősíti. Beszélgetésünk során egy olyan hangvételű tényfeltáró interjút közlünk, mely mind részleteiben mind pedig információtartalmában eltér a külföldön játszó labdarúgóink beszámolóitól.

Dani, te Újpestről kerültél Hamburga úgy, hogy a lila-fehérek első csapatában már pályára léptél.

-Igen, bár inkább csak az edzéseknél voltam a felnőtt kerettel és egy edzőmeccsen álltam be náluk játszani.

Most, hogy rendszeresen játszol Hamburgban - igaz csak az ifjúságiaknál - hogyan ítéled meg, hol nehezebb helyt állni?

-A felnőttek közt sokkal nehezebb volt játszani, mint a saját korosztályomban. Kint inkább a beilleszkedéssel voltak gondok, játékban kevésbé.

Minek köszönhető, hogy mégis eligazoltál? Hiszen az Újpest felnőtt csapatában - mint mondod - nehezebb lett volna megfelelni, mint Hamburgban az ifjúsági csapatban.

-Igazából a lehetőségek miatt mentem ki Németországba. Lehet ugyanis, hogy most a felnőttben edzenék itthon, de nem biztos, hogy odakerülnék és először csak az NB III-ban maradnék. Így viszont, hogy kikerültem Németországba sokkal nagyobb lehetőségekhez jutottam. Innen egyszerűen könnyebb a továbblépés mint otthonról.

Mit értesz pontosan a továbblépés alatt?

-Például azt, hogy a Hamburg első csapatához odakerüljek. Mivel itt játszom, folyamatosan látnak, ellentétben a magyar bajnoksággal aminek, hát hogy is mondjam, nincs valami jó megítéltsége... Azt gondolom, hogy Hamburgból könnyebben követik a pályafutásomat.

Edzettél már az idősebbekkel is, pl. az U19-es vagy a tartalék csapattal?

-Velük nem, de a felnőtt csapattal már igen.

Tehát nem fölfelé játszottál egy kicsit az U19-ben aztán néhány edzést a tartalékcsapatban, hanem zsupsz egyből bele a mély vízbe. Mutasd meg mit tudsz.

-Így volt. Nekem előző este szóltak, hogy holnap mennem kellene az első csapathoz edzeni, aminek persze nagyon örültem. 3 napot voltam velük pár másik fiatallal együtt, úgyhogy nem én voltam az egyedüli. Gondolom kiváncsiak voltak mit tudunk és megnéztek bennünket.

Vélhetően sok élményed volt ebben a 3 napban.

-Igen persze, nagyon sok. A felnőtt csapat öltözőjében öltöztem, együtt a sztárokkal. Az első csapat edzője is sokat beszélgetett velünk, figyelt minket, szóval nagyon nagy élmény volt.

Térjünk rá kicsit az ottani utánpótlásbajnokságra. Milyennek tartod az U17-es bajnokikat?

-Az itthonival összehasonlítva mindenképpen sokkal erősebb játékszínvonalban, fizikálisan. Több a futás, mindent gyorsabban kell csinálni, nincs idő gondolkozni.

És ezért a magasabb színvonalért milyen gyakran edzetek?

Heti négyszer edz a csapat. Ha vasárnap játszunk akkor szombat és szerda a szünnap, ha szombaton van mérkőzés akkor hétfőtől csütörtökig edzünk s akkor péntek és a vasárnap a szabad. Meccs előtt tehát mindig pihenőnap van.

Ha ennyivel magasabb a tempó, mennyire volt zökkenőmentes a beilleszkedésed?

-Az elején nehéz volt. Meg kellett szoknom a ritmust, meg azért valahol a németországi mentalitást is. Nehéz volt, de most már kezdek ráérezni és beleszokni ebbe a stílusba. Egyre könnyebben meg merem csinálni pl. a cseleket, nő az önbizalmam a pályán és ezáltal szerintem egyre jobban is tudok játszani.

Milyen nehéz számodra a csapatbakerülés illetve a posztodért folytatott küzdelem?

-Ez érdekes volt, mert az év elején sérült voltam, gyakorlatilag a felkészülést sem csináltam végig, s az első bajnokin máris kezdő voltam. Az első pillanattól kezdve éreztem a bizalmat, sőt a büntetőket is rám bízták.

Mi az ami abszolút más Hamburgban mint Magyarországon?

-Először is a körülmények, aztán a közeg, ami körbeveszi a labdarúgást. Az emberek szeretik a labdarúgást, minden meccsen telt ház van, felnéznek a játékosokra.

Most kanyarodjunk vissza Magyarországra. A németországi edzésmunkát hogyan hasonlítanád össze a Magyarországival?

-Az edzések színvonala sokkal magasabb, mint ami itthon volt. Sokkal küzdősebb, hajtósabb, leginkább a játékoknál. Mindent megtesznek azért, hogy „én győzzek és ne a másik”. Olyan pedig nincs, hogy „vigyázzunk a másikra”, hanem szinte mindig keményen odalépnek.

Szerinted tehet erről a magyar edző, hogy ő nem ilyen edzést vezényel?

-Nem. Erről inkább a játékosok tehetnek. Nem mennek úgy, nem akarnak győzni, nem tesznek meg mindent aznap azért, hogy többet fejlődjenek, hogy elérjék a céljaiat.

Amit most mondasz az Magyarországon rád is igaz volt?

-Sajnos igen, mert valahol a közeg alakított engem is . Úgy játszottam illetve úgy edzettem, ahogy a többiek.

Le tudnád írni ezt a közeget, amitől ott jobban futsz mint Magyarországon?

-Egyrészt  a többiek is mindig ezt mondják, fussál ne állj meg, nyerni akarunk. Másrészt egyedüli külföldiként még többet ki akarok hozni magamból és megmutatni, hogy mint magyar itt vagyok és jobb lehetek mint ők.

Ha most, tegyük fel a magyarországi edződ kimenne Hamburgba, megéreznéd, hogy ő Magyarországról jött s lám máris nem hajtanak annyira a játékosok?

-Biztos, hogy nem. Ahogy már mondtam is, a közeg nagymértékben alakítja a játékot. Mi játékosok tesszük olyanná az edzést amilyen, nem pedig az edző. Sőt elmondhatom, hogy Újpestről Mundi Viktor vagy Horváth Péter voltak olyan edzők, hogy bármikor külföldön is edzősködhetnének. Nincsenek ilyen szakmai különbségek.

Cikkünket folytatjuk. Hamarosan jelentkezünk.