Előző írásunkban ifj. Nagy Dániel hamburgi életét mutattuk be. Többek között fény derült néhány társadalmi és gazdasági különbözőségre, amitől a labdarúgás közege is úgymond más lesz. Interjúnk 2. részében a következő témákat választottuk alapul: a külföldön folytatott tanulás problematikája, a

fiatalok külföldreáramlásának jelenlegi magyarországi tendenciái, a próbajáték buktatói.

Dani, ha a személyes tapasztalataid alapján tanácsot kellene adnod, akkor egy mai tehetséges 13 évesnek már azt mondanád, hogy fogja a sátorfáját és irány külföld?

-Szerintem ez emberfüggő. Mennyire szeretne az adott  srác játékos lenni ill. hogy mennyire bírja elviselni a szüleitől való távollétet. Elszakadni a családtól nem könnyű. Ennek feldolgozása elsősorban a játékoson és a családi háttéren múlik. Talán kibírná egy 13 éves kissrác is, hogy kimegy külföldre, de szerintem ő azért még fiatal ehhez. 16-17 évesen már könnyebb és meg lehet próbálni.

Szerinted azonban szükséges lenne lehetőleg már ifjúsági korban külföldre igazolni?

-Ezt így szintén nem mondanám. Más nevében nem tudok beszélni. Az én esetemben úgy éreztem, hogy jobb kimenni. Most még van időm felvenni a ritmust. A kommunikáció nagyon fontos, a nyelvtanulás pedig nem egyszerű. Maga az átállás sem megy egyik napról a másikra, de ezekre igazából most mind van időm.

Te most egy kollégiumban laksz. Hányan vagytok itt összesen?

-16-an lakunk itt. Van egy apartmanom benne a legszükségesebbek: ágy, szék, asztal, fürdőszoba. Reggeli, ebéd vacsora szintén itt van az épületben. Teljesen ki vagyunk szolgálva.

A kollégiumban ki a legfiatalabb fiú?

-Egy U14-es kapus srác.

...és a többség?

A legtöbb Ifi-A vagy Ifi B korosztályos játékos. (U17, U19).

Külföldiek vannak-e?

-Igen, de ezek főleg olyan fiúk, akiknek a szülei generációkkal ezelőtt betelepültek Németországba, úgyhogy ők olyan mintha németek lennének. Csak a lakhely távolsága miatt kell az internátusban lakniuk.

Ez akkor azt is jelenti, hogy ők a környékbeli iskolákba járnak tanulni mintha mi sem történt volna?

-Igen természetesen, ők járnak normálisan iskolába.

És rajtad kívül van esetleg még valaki, aki úgymond nem jár iskolába?

-Egy német kapus srác, másról nem tudok.

A tanulásról ezek szerint már letettél.

-Nem, mindenféleképpen szeretnék leérettségizni. Fontosnak tartom, hisz bármi megtörténhet. Most télen voltak a vizsgáim Magyarországon. A tanulást semmiképpen sem hagyom abba.

És miből vizsgáztál?

-Az érettségi tantárgyakból, tehát matek, nyelvtan, irodalom, történelem. Plusz informatikából.

-Ezekre a vizsgákra autodidakta módon kell, hogy készüljél vagy volt aki segített neked az elmúlt félévben?

-Egyedül készültem és hál istennek sikerültek a vizsgák. A tanárok nagyon segítőkészek, ez is kell, de azt hiszem sikerülni fog később is. Még két évet kell így készülnöm, s akkor tudom majd letenni az érettségit.

2 téma a végére, melyet id. Nagy Dániel (a fiatal játékos édesapja) kommentált.

A hazai utánpótlás egyik legsarkalatosabb aktualitása, - különösen mióta megalakultak a különböző akadémiáék - hogy egyre több fiatal számára leszűkül a külföldi próbajáték lehetősége. Elsősorban a klubok szabályozzák ezt, s az értékeik féltésével indokolva nem engedik el tehetségeiket „idő előtt” külföldre. A probléma egyrészt szakmai, másrészt anyagi természetű. Egyfelől sokan állítják azt, hogyha kiáramlanak a tehetségek, akkor ki marad Magyarországon? Az anyagi vonatkozás pedig főként ott jelentkezik, hogy ezeknek a fiatal srácoknak (16-17 évesen) még nincs profi szerződésük, s ha lenne is, csak ritka esetben fizet(ne) utánuk egy külföldi klub olyan összeget, mint amit a magyarországi egyesületük szeretne. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy a fiatal magyar játékost nem az első csapat keretébe igazolják le, hanem először az utánpótláscsapatba vagy a felnőtt tartalékba.

-Ez nagyon érdekes. A mi esetünkben amikor kiderült Daniról, hogy érdeklődik utána a Hamburg, nagyon pozitívan fogadták a hírt Újpesten. Senki nem kényszerített bennünket profi szerződés aláírására, azzal a szándékkal, hogy miután most „külföldi kérőnk” van, esetleg lehet gyorsan pénzt keresni. Sem Urbányi István sem pedig Dányi Szilárd (nemrég leköszönt ügyvezető igazgató), nem gátolt bennünket a kiutazásban, a játékos érdekeit/kívánságát is figyelembe véve tudomásul vették azt  lehetőséget, hogyha Dani Hamburgban profi szerződést kap, akkor a klub a neki járó nevelési költséget később megkapja.

Az esetetek kétségkívül pozitív. Tény ugyanis, hogy jelenleg több külföldre vágyó fiatal játékos még a lehetőségét sem kapja meg annak, hogy egy magyarországinál fejlettebb futballkultúrába akárcsak belekóstoljon.

-Ehhez csak annyit tudok mondani. hogy mi tényleg nagyon sokat köszönhetünk az Újpestnek, hiszen a próbajátékkal és végül a külföldre igazolással Dani megkapta azt a lehetőséget, hogy megmérettesse magát egy jobb futballban, mint a hazai és ezek után már csak rajta fog múlni, hogy Hamburgban lesz-e belőle labdarúgó vagy sem.

Ami tény: a magyarországi és európai amatőr szerződések, az adott országon belüli átigazolásokat szabályozzák. A nemzetközi átigazolásoknál ezen szerződések nincsenek érvényben. Amennyiben egy játékos pl. egy másik országbeli klubnál később profi szerződést kap, úgy az UEFA szabályzata szerint, vagy a klubok közt történt megállapodás alapján, a nevelő egyesületet nevelési költségtérítés illeti meg.

Kívánjuk, hogy a hamburgi kaland sikerekkel legyen teli. Ezennel is köszönjük mindkettőtök türelmét és azt, hogy ebben a mostanában oly sokakat foglalkoztató témában ilyen részletesen személyes élményekkel számoltatok be. Sok sikert mindkettőtőknek!

Mi is köszönjük!