Nagy Dániel cikke kapcsán, egy nemrég megjelent „Blog-írást” közlünk, melyben Urbányi István az Újpest FC vezetőedzője személyesen mondja el meglátásait a már már-már shakespeari magasságokban emelkedő promlémáról: „Menni vagy nem menni?”-ez itt a kérdés. Jó szórakozást!

A cikket a www.pepsifoci.hu internetes portál 2008. január 4-i megjelenéséből idéztük.

Urbányi István: Mit csinál egy edző a felkészülés előtt kezdete előtt 2-3 nappal? A legnagyobb gondot az okozza, hogy hol is fog edzeni a csapat..., a másik dilemma ilyenkor, hogy az ember mondjuk mit kezdjen egy tehetséges játékosával. Marasztalja itthon vagy engedje, sőt buzdítsa arra, hogy külföldre igazoljon? Nagy kérdés, és nem is olyan egyszerű. Menjen-e? Mikor menjen?

Az álláspontom: minden eset más. Van olyan, aki már 16-17 évesen alkalmas arra, hogy kiszerződjön, meg olyan is, aki még 30 évesen se biztos, hogy meg tudná oldani a feladatot odakint, és nem szakmai értelemben.

Egyedül kimenni mindig nagyon nehéz. Én tudom saját pályafutásomból, mekkora segítség, ha nincs egyedül az ember. Franciaországban másfél hónapig csak magamra számíthattam, a lakáskeresés és minden más rám hárult. A honvágy ilyenkor elsősorban azt jelenti, hogy hiányoznak a közelállók.

Az egyébként mindenképpen a távozás mellett szól, hogy a fiatalok intenzívebb környezetbe mehetnek. Jó lenne nálunk is megteremteni ezt az intenzívebb környezetet.

Sportszakmai szempontból mindig a játékos az érdekes. Üzleti szemmel nézve viszont akkor kell menni, amikor jó ajánlat van a klub számára. A játékos szempontja egyszerű: minél előbb ki kell menni, ha az ajánlat megfelelő, azaz szinte biztos a folyamatos játéklehetőség.

De üzletileg se igazán előnyös, ha itthon marad egy játékos. Értéke nem tud olyan mértékben emelkedni, mintha külföldön mutatna valamit. Egy lépcsőben nagyon nehéz nagy pénzt kapni (nyilván van ellenpélda) itthonról kiszerződő magyar játékosért. Könnyebb olyan szerződést kötni, hogy később még részesedjen a klub az eladásból. Talán ez most a leginkább járható út a magyar csapatok számára, mert így benne lehet maradni a bizniszben, és sokkal nagyobb a realitása, hogy összességében majd némi idő után elmondhatja a klub, hogy jó pénzért adta el egy játékosát.

A nemzetközi játékos biznisz amúgy is elég speciális világ. A tehetség nagyon sokat számít, nem vitás, de legalább annyit a kapcsolat és az érdekeltség.

És ugyanez vonatkozik az edzőkre is. Néha mosolygok, amikor olvasom, hogy magyar edző azzal dicsekedik, hogy neki 2-3 külföldi ajánlata is van. Én ezt nem hiszem. 2-3 lehetősége van esetleg. Az ajánlat és a lehetőség nem csak két különböző szó, hanem két különböző dolog is.

Lehetőségem például nekem is lenne kimenni edzőként külföldre, például Amerikába, de ezt még nem nevezném ajánlatnak.

Ajánlat nekem az, ha valaki elé már konkrét szerződést odatesznek. Az még nem, ha az ember kapcsolatai révén keresi a külföldi lehetőséget, és ezután mondjuk felmerül az ő neve is valahol.

Szóval ennyit ezekről a magabiztos kijelentésekről, amit néha hall az ember egy-egy edző szájából.

Még egy gondolat: edzőként ugyanúgy van sanszod kimenni külföldre, mint sok fiatal játékosnak. Egyszerű. Döntened kell, és utána lépned egyet. Amint már írtam nektek, jártam nemrégiben Olaszországban. És felmerült, hogy ott vállalhatnék munkát. Nem felnőtteknél, hanem ún. Primavera-edzőként. Mert a lehetőség ott is megvan arra, hogy lehet felfelé lépegetni, ha az ember bizonyít. Ha a Seria A-ban szeretnék edzősködni, ez az út magyarként sokkal inkább járható lenne, minthogy nyerek három bajnoki címet idehaza az Újpesttel, majd szövetségi kapitány is leszek, ám ettől még nem hívnának utána se Olaszországba. Az előbb felvázolt verziónak nagyobb a realitása. Na, persze nem a három újpesti bajnoki cím miatt, mert annak van realitása...

Szóval nem egyszerű a játékospolitika edzői szemmel sem. Mert, mi edzők szeretnénk minél jobb játékosokat a csapatunkba, ugyanakkor a legjobbjaink pedig külföldön szeretnének futballozni, amit én maximálisan megértek, sőt támogatok is.

Na ebben kell harmóniát találni.

És itt érkeztünk el a legfontosabb kérdéshez. Ki kell alakítani egy jó stratégiát, és megfelelően kell értékelni a magyar futball és ezen belül a hazai klubok lehetőségeit.

De nem könnyű, mert érzelmileg más eredményre jut az ember, mintha a józan ész diktálna.

De hát én is inkább érzelmi oldalról közelítek a világhoz...